,,Sötét volt... A lámpák akkor oltódtak mindenfele....Egy lány feküdt eszméletlenül a holdfényben. Körülötte vér... Senki se látta akkor őt!... Az a lány én voltam...A nevem Bridget Bell 17 éves vagyok...És már félig halottan fekszem..."
*Lysander és Castiel éppen hazafelé tartottak a törzshelyükről, miközben az úton megpillantották osztálytársukat, Bridget-et a földön kiterülten. Lysander gyorsan odafutott hozzá, és látta a sebet a hasánál osztálytársának.
- Te Castiel! Gyere már gyorsabban! - szólt vörös barátjának Lysander.
- Minek?
- GYERE! - emelte fel a hangját.
Castiel szemeit forgatva odasietett haverja mellé, és meglepően vette észre a lányt és a körülötte lévő vért.
- Jesszus...Ez...
- Brutális... - mondta Lysander. - Vajon ki tehette ezt vele?
- Nem tudom, de az egy elmebeteg lehet.
- Szerintem vigyük fel hozzád.
- MI?! Te megőrültél?!
- Castiel! Csak nem hagyhatjuk így itt!
- De miért pont hozzám kell felvinni? - kérdezte Castiel mérgesen.
- Talán azért, mert az közelebb van!
- Miért nem hívhatunk mentősöket?!
- Castiel.... A mentősök az ilyen komolyabb ügyeknél fél vállról mondják azt, hogy nem tudnak semmit se tenni ellene. Legalábbis ebben a városban így van. Nem bízhatjuk azokra.
Castiel ingerülten vállat vont, majd Lysander felvette a lány törékeny testét az ölébe, és úgy mentek haza...
[...] Mikor felértek a házba, Lysander szólt Castielnek, hogy hozzon valamit, amit nem félt, hogy véres lesz.
A vörös haverja gyorsan előkotort valamit a szekrényből és leterítette a földre, majd a viktoriánus stílusú fiú letette Bridget-et.
- Valamivel el kéne látnunk a sebét... - mormolta Lysander.
- Ebből engem hagyj ki!
- De ----
- Örülj, hogy felhozhattad!
Lysander szemet forgatva kezdett kotorászni az elsősegély csomagért, na meg persze a benne lévő használható eszközökért. Beadott a lánynak egy érzéstelenítőt, hogy ne fájjon neki annyira. Fél kezével megemelte Bridget-nek a hátát, és amennyire csak tudta, óvatosan rátette a gipszet, és csak várt. Várt, de még mindig nem nyitódott osztálytársának a szeme, így hát fél óra múlva felállt az ezüstös hajú srác, és csatlakozott barátjához, aki éppen gyakorolta a dalokat*